Csussz

Kinga eddig nem nagyon élvezte a csúszdát. Különösebben nem méltatlankodott, de az egynek jó volt lelkesedésnél nem lépett tovább. Tegnap új módszert agyalt ki. Felmászott a várba, ott forgott, mint egy tojógalamb, pontosan addig, míg menetiránnyal háttal, azaz hason lecsusszant. Mivel eddig csak rimánkodásra, és segítséggel volt hajlandó lejönni, most én lepődtem meg leginkább. Mire észbe kaptam, már mászott is fel a rámpán, és megint csussz. Na így már egész jó! Nekem azért mert önjáró (öncsúszómászó ) dedem van, neki pedig azért, mert azért mégis csak így a tuti, hogy nem bizerálják az ősök. Ja, hogy nem menetiránnyal megfelelően, meg nem úgy, mint az összes többi gyerek? Kérem megint bebizonyította, ő nem ismeri azokat a fogalmakat, mint szolgahűség vagy szürke egér. Sokkal inkább megy a makacsság, kreativitás, önfejűség, már-már dekadencia. Ezért szeretem, mert olyan más, kicsit olyan a gyerekek között, mint a Petiék áhrány vherdája mustárszínű citroenje az autók között, jól kilóg a sok szürke meg fekete kocsi közül a parkolóbóan. :D De mi mindkettőt ezért (is) szeretjük! 8)