Reply to comment

ReForm(a)

Adott településen kb. 30.000-en laknak. Erre napi 70 vérvétel kvóta van (ami spéciel nem elég, de ez senkit sem érdekel), nyári szabadságolások idején ugye kevesebb. 2 laboráns hölgy dolgozik, az egyik vámpír a másik csak ír. Nem győzik. Reggel hatra már megtelik a labor, 1/4 hétkor kijön az egyik laboráns, és sorszámot oszt, nos itt mindennapos a csel+gáncs, hajtépés, becsúszó szerelés, és természetesen a markáns akaratú emberek fütyülnek arra, hogy lényegében ők értek oda utoljára. A szerencsés 70 sorszámmal rendelkező egyén pedig megcélozza a labort, mint malacok a vályút, és abszolút random módon, sorszámot jelzésként sem figyelve tülekednek a vérszíváshoz. Tanulság 1: megreformált egészségügy annyit tesz, hogy függetlenül az igényektől megfelezték a reális ellátandó számot. Következésképp az ember vagy megy egy másik napon hajnalban, és vesz pár capoeira leckét meg szuper védőszerkót, vagy megpróbál valamely más város laborába bejutni, ahol természetesen többet fizet, hiszen gyüttment, és elég kicsiny az esélye, hogy ellátják, hiszen más városban is "feles" kvóta van. Tanulság 2: már megszokhattam volna, hogy a buszra várva feldöntenek, csak, hogy le tudjanak ülni egy megállóra, de egy ilyen komédiára még nem vagyok felkészülve. Vajon mikor lesz meg a magyar társadalomban az a mentalitás, ami pl. Angliában megvan, hogy a buszra várva érkezési sorrendben a szó szoros értelmében sorban állnak? És nem az erő, hangerő vagy éppen testszagmérték győz? Gyanítom soha, de azért lehetne próbálkozni.